Lassan három hónap telt el azóta, hogy Dubaiba költöztem. Rengeteg élmény ért, jók is, rosszak is. Szeretném egy picit összegezni, hogy milyen benyomások értek, és hogy hogyan ítélem meg ezt a helyet.

Dubai nagyon különleges hely, rengeteg rétege van, társadalmilag, anyagilag, építkezési stílusban és az élet összes területén. Kiinduló pontnak érdemes leszögezni, hogy egy abszolút monarchiáról van szó. Ez mindenben meghatározza az itteni dolgokat, és nagyon fontos sarokköve annak, hogy megértsük ezt a helyet. 

Kezdetnek induljunk el onnan, hogy milyen előítéletekkel jöttem ide. Mint mindenki, én is előítéletes vagyok, de nem gondolom, hogy ez feltétlenül negatív. Amikor kimondom azt, hogy Dubai, van egy elképzelés a fejemben erről a helyről. Vagyis volt, mielőtt ide jöttem, és ez azóta jelentősen változott. Korábban azt hittem, hogy itt minden a fényűzésről szól, hogy szinte lehetetlen lesz hétköznapi, emberi léptékű dolgokkal találkozni, és mindenki a földtől elrugaszkodottan él itt. Ez bizonyos szempontból igaz, más szempontból pont az ellenkezője a valóság.

Dubai - mint az Egyesült Arab Emirátusok és az Öböl menti országok többi tagja - az olajból gazdagodott meg. Ez a meggazdagodási folyamat kevesebb, mint egy emberöltő alatt zajlott le. És nem egyszerű meggazdagodásról van szó, amit kemény munkával érnek el kiváltságosok, hanem egy olyan természeti erőforrás kiaknázásából, amihez viszonylag kevés erőfeszítés kell. A könnyen jött meggazdagodás elképesztő luxust hozott az itt élő nemzetek fiainak. Nem mennék bele történelmi részletekbe, de az olaj jelenlétének eredménye az, hogy maaz öböl-menti nagyvárosok a legfényűzöbb helyek közé tartoznak. Dubai annyiban válik ki a többi város közül, hogy annak vezetői egy pár évvel korábban jöttek rá arra, hogy ha a mesés vagyonból olyat hoznak létre, ami az egész világon egyedülálló, akkor olyan bevételi forrásra tehetnek szert, ami túlmutat az olajon. Így lehet, hogy mára Dubai vezető szerepet tölt be a soha nem látott építkezési technológiák használatában, és hogy a turizmus jelentős szerepet játszik a gazdaságban.

Az olaj kiaknázásával egyidejűleg hatalmas beruházások zajlottak - és zajlanak a mai napig is - a turizmus és vendéglátás területén. Mára mindenki ismeri a Pálmafa szigetet, az egyetlen hét-csillagos szállodát, és a világ legmagasabb épületét. Kevésbé ismert tény, de szintén itt találhatók meg a világ legnagyobb szabadtéri és beltéri vidámparkjai is. És akkor még nem beszéltünk a mesterséges szigetekről, csatornákról, vízesésekről, tavakrol. Szinte minden mesterséges, és a legnagyobb a világon. Hogy mire jó ez? Rengeteg embert vonz. Dubai eltökélt szándéka, hogy a turizmust olyan szintre fejlessze fel, ami legalább részben pótolni tudja majd a jövőben az olajból jelenleg befolyó összegeket. Jelenleg évente 8 millió turistát vonz a 'legek városa', 2020-ra azonban szeretnék ezt a számot 25 millióra (!) feltornázni. 2020 amúgy is egy különleges dátum az ország fejlődésében. Ebben az évben rendezik itt a Világkiállítást, amire a szervezők olyan projekteket vállaltak be, amiket ép ésszel szinte lehetetlen felfogzni. 

De akkor mégis mi lehet itt a baj? A pénz nem probléma, akkor semmi akadálya sem lehet a korlátlan feljődésnek. De van. Méghozzá az, hogy nagyon kevesen vannak. Az itt élőknek csupán a 25%-a helyi állampolgár, az összes többi bevándorló, mint én. A rengeteg építkezés és infrastrukturális beruházás rengeteg munkaerőt igényel. A kétkezi munkások kizárólag bevándorlók olyan helyekről, mint India, Pakisztán, Banglades, Nepál, Afganisztán, és hasonló finom helyek. A munkások saját közösségekben élnek, nem vegyülnek senkivel, heti hét napot, napi 12 órát dolgoznak. Az építkezéseken az automatizáltság foka nagyon alacsony, csak olyan folyamatok vannak gépesítve, amelyeket fizikailag képtelenség lenne emberi erővel végrehajtani. Ennek eredménye, hogy elképesztően sok ember dolgozik mindenhol. És természetesen a munkások mind férfiak, akik dolgozni jönnek ide, család nélkül. Ennek eredménye, hogy a nemek aránya Dubaiban rendkívül torz képet mutat: a férfi lakosság 70%-át teszi ki a teljes népességnek.

Persze a rendszer minden országban a saját állampolgárokat részesítik előnyben, itt pláne. Dolgozó emirátusival csak hivatalokban, rendőrségen, határátkelőkön találkozni. Amúgy élik a gazdagok gondtalan életét, és élvezik, hogy az egyik leggazdagabb ország állampolgárai. Merthogy az ország rengeteg pénzzel támogatja őket. Főleg a családalapításban. Éppen ezért rengeteg a gyerek és a gyerekeket kiszolgáló létesítmény, játékbolt, stb.

De vannak kfejezetten nyugatiaknak épített városrészek. Persze politikailag nem korrekt így fogalmazni, de Dubai nagyon messze van a politikai korrektségtől. Szóval vannak olyan városrészek, ahol csak európai-amerikai-ausztrál családok élnek, kertvárosi környezetben is akár, teljesen elzárva a külvilágtól. Ezeket a lakónegyedeket kőkerítések veszik körbe, és mindenhol van biztonsági szolgálat. Nem mintha szükség lenne rá, Dubaiban nagyon alacsony a bünőzés, talán pont amiatt, mert ha valakit elkapnak, akkor minimum kiutasítják az országból. És senki nem meri kockáztatni a jövedelmét. Főleg az alacsonyabb rétegekből érkezők nem, akik esetenként egész családokat vagy falvakat tartanak el abból, amit itt megkeresnek.

Szóval Dubai a végletek helye. Néhány kilóméter választja el egyástól a világ legdrágább szállodáját egy olyan munkásszálló negyedtől, ahol az ember gyomra összeszorul amikor oda keveredik. Ennek ellenére éppen hogy a társadalom legalacsonyabb rétegeiben elők a legkedvesebbek és legbarátságosabbak. 

És hogy miért írtam a címben, hogy a fényűzés szigete? Mert van egy elég erős sziget érzésem ezen a helyen. Hiába tudom, hogy nem az, igazából egy jól lehatárolható nagyváros, amit a sivatag vesz körül. És nincs meg az az érzésem, hogy pár óra autózás után egy teljesen más helyre érkeznék, mint Európában például. Két ország határolja az Egyesült Arab Emirátusokat. Szaud-Arábia - köszönöm nem - és Omán. Omán nagyon izgalmasnak hangzik, és mindenképpen el fogunk oda látogatni, de akkor is a sivatagon keresztül vezet az út. Szóval a sziget érzésen nem változtat.