Nyakunkba vettük a sivatagot, és elindultunk az ország észak-keleti részén fekvő Hatta városába. Maga az út is gyönyörű, vörös sivatagon és kopár sziklás hegyeken keresztül kanyarogtunk, míg eljutottunk eddig a különleges, a régi arab világ hangulatát árasztó kisvárosig. Képes beszámoló következik.

Hatta különleges helyen fekszik, a hegyek között. Eleve számomra nagyon érdekes ez a kettősség a hegyekkel, valahogy nagyon nem illik a sivatagi képbe. Persze, tanultunk róla, tudjuk, hogy vannak hegyek a sivatagokban. De az Alpok után látni ezeket a földrajzi képződményeket egészen különleges. Ha valaki járt már a nevadai sivatagban - vagy látott legalább egy filmet, ami ott játszódik -, na az Emirátusok hegyvonulatai pont ugyanolyanok. Magas, pengeéles sziklák, minimális növényzet és forróság. 

Ilyen hegyek között bújik meg Hatta. A város tulajdonképpen az Emirátusok egy betüremkedése az Ománi Szultánságba. A várost hagyományosan a dubai uralkodócsalád használta amolyan nyári rezidencia jelleggel, amikor Dubaiban elviselhetetlenné vált a hőség. A hegyek magasan fekvő, párás klímája hűsítő menedéket nyújtott a nyári hónapokban. Persze ezt azért a helyén kell kezelni, ez csupán annyit jelent, hogy pár fokkal hűvösebb van, mint kint a nyílt sivatagban. A régi idők bemutatására létrehoztak egy skanzent, ami korhűen mutatja meg, hogy milyen körülmények között teltek itt a mindennapok még bőven a modern technológia megjelenése előtt. Érdekes látni, hogy miből erednek a mára vallási szertartássá kövült egykori népszokások. Az érdekessége mellett ugyanakkor hátborzongató belegondolni, hogy milyen körülmények között kellett elviselni a rettentő forróságot. A házak jellege, az építlszeti módszerek nagyban eltérnek attól, mint amit Európában megszoktunk. Nagyon vastag, hőszigetelő jellegű szivacsos anyagból épült falak, apró rések, és viszonylag nagy belmagasság jellemzik ezeket az épületeket. 

De a kulturális örökség mellett Hatta kiemelt jelentőségét mindig is a víz jelenléte adta. Itt található az ország kevés édesvízi kútjainak egyike. A víz amúgy is különleges, már-már földöntúli jelentőséggel bír a világnak ezen a részén. Olyannyira, hogy a túlélést jelentő víz közelében létrejövő oázisok, az élénk növényzet és annak zöld színe határozza meg az iszlám vallás paradicsomi környezetről alkotott képét, ezért tekintik a zöld színt a vallás színének is. És ezt jelképezi az arab és többi muszlim ország - mint például Pakisztán vagy Bangladesh - zászlajában a zöld szín.

Szóval a víz. Túl azon, hogy iható vizet biztosító forrás található Hattában, a gazdasági jólét mára lehetővé tette, hogy víztározók egész sora epüljön a hegyek közé. A völgyeket jó helyeken gátakkal lezárva egész rendszert hoztak létre, ami nem csak édesvíz tárolását tette így lehetővé, hanem elektromos energia előállítását is. A duzzasztógátak látványa ezen a vidéken egészen szürreális hatást kelt, de jobban belegondolva egészen briliáns elgondolás. Van vizem egy völgyben, amit magas hegyek vesznek körül. A völgyben nem lakik szinte senki, akkor viszont miért ne emelnék oda egy duzzasztógátat? Ezzel tudom a vizet raktározni és energiát előállítani is. Ha megvan az ötlet akkor a megvalósításhoz már csak egyetlen dolog kell ebben az országban, pénz. Abból viszont van rogyásig. És így lett duzzasztógát, vízerőmű, és így nyert új értelmet az egész infrastruktúrát kiszolgáló, modernizálódó Hatta.