Sokan kérdezték, hogy mi a helyzet a jogostványommal. Először is jól esik a sok visszajelzés, nagyon szépen köszönöm. Másodszor, aki azt hiszi, hogy végeztem a folyamattal mostanra, hiszen pontosan kettő hónap telt el az előző bejegyzés óta, az nagyon nagyot téved. Jogosítvány csere, második rész. 

Mint az első részben megírtam, Január 3-ra kaptam időpontot. Mivel új vagyok a cégnél ahol dolgozom, megnyertem a karácsonyi és újévi műszakokat. Karácsonykor és újévkor is éjszakai műszakokba oszottak be. Azt hittem ez egy könnyű menet lesz, szépen felkészülök a parkolás vizsgámra, de az élet adott egy kijózanító pofont. December 29-től négy napon át olyan köd volt Dubaiban, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Ez azt eredményezte, hogy olyan mennyiségű munka zúdult a nyakunkba a légitársaságnál, amire senki sem volt felkészülve. Eddig sosem hittem annak, aki azt mondta, hogy WC-re sem volt ideje kimenni egy 12 órás műszak alatt. Hát most megtapasztaltam, hogy az milyen. A január 3-ai parkolás vizsgámra tehát úgy sikerült a munkából mennem, hogy nagyjából a nevemet sem tudtam leírni hibátlanul, nemhogy parkolni.

A vizsgáról azt kell tudni, hogy öt részből áll. Három helyre kell beparkolni a tanpályán (60 fokos szögben előre, 90 fokos szögben tolatva, illetve párhozamosan), kell egy kézifékes elindulást és egy vészfékezést produkálni. A kézifékes elindulás - vagy lejtőn felfelé visszagurulás nélküli elindulás - azért vicces feladat, mert annak is meg kell csinálnia, aki automata váltós autón tanul vezetni - a többség ilyen. Namost. Dubaiban nemhogy lejtő nincsen, de kézi váltós autó se nagyon. Az automata váltós autó pedig nem gurul vissza. De ez csak egy a rengeteg értelmetlen dolgok közül.

A vászfékezős gyakorlat nagyon mókás. A magyar rendszerben talán a rutin vizsga felfelé váltós gyakorlata hasonlít erre leginkább, azza a különbséggel, hogy a végén kerékcsikorgatva kell megállni, és az sem baj, ha lefullad az autó. Ja és a vészvillogót be kell kapcsolni. Ennek a sikeres abszolválásához az alapvető reflexeimet kellet felülírnom. De ne rohanjunk ennyire előre.

A vizsga napján fél órával a vizsga előtt kellett megjelenni az autós iskolában. Némi várakozás után egy arab faszi szólított, hogy akkor menjünk. Szólított? Én valahogy így képzelem a handseregben a névsorolvasást. Mindegy. Arab, otthon van, úgy nézi le a külföldieket, ahogy nem szégyenli. 

Beszálltunk az autóba, amiben előtte Törppapa ülhetett az ülés állása alapján ítélve, mert bevertem a térdem a kormányba. Viszont a hátrahúzó kar beragadt. Kérdeztem az újdonsült arab testvéremet - merthogy itt a Testvér a rendes megszólítás - hogy hátrahúzható e az ülés. Rámordított, hogy ha nem tudom beállítani az ülést sem, hogy akarok vezetni, majd olyat rántott azon a nyomorult karon, hogy a lelkem is kiszakadt majdnem. 

Miután sikerült beállítani az ülést és alaphangot adni a vizsgának, elkezdtük. Fáradsággal vegyes félelemtől reszketve tettem meg az első pár métert. Rá kellett jönnöm, hogy az arab viselet ennyire közeli látványa egyelőre félelemmel tölt el. Elvégre egy autóban ültünk.

Mint mondtam, olyan fáradt voltam, hogy kettőig sem láttam el, hiszen egyből éjszakai műszakból mentem vizsgázni. Ennek megfelelően egyik tolatva-parkolós mutatvány sem sikerült, nekimentem a bójáknak. Nevetséges volt. A 60 fokos előre parkolás sikerült, és a kézifékes elindulás is. Az olyannyira, hogy a csávó meg is kérdezte hol tanultam ezt, 0 milimétert sem gurult vissza az autó. Nyilvány a 'gerelyrészegen az Alpokban talultam vezetni disznótor után' nem lett volna helyes válasz, úgyhogy inkább csak annyit mondtam, hogy szerencsém volt. 

A vészfékezés feladat egészen komédiásra sikerült. Gyorsít, jelre vészfékez, vészvillogó megnyom. Mivel tíz mikroszekundummal az autó teljes megállása előtt nyomtam meg a vészvillogót - ahogy azt tanultam - elkezdett velem ordibálni, hogy mi van ha 80-nál lelép elém egy kisgyerek én pedig nem fogom rendesen a kormányt. Akkor az kész tragédia. Azt hiszem itt egy picit elvesztettem a türelmem, mivel azt mondtam, hogy nem szoktam olyan helyen 80-nal menni, ahol egy kisgyerek leléphet elém. Azt hiszem ez elég jól mutatja a mentalitásbeli különbséget.

Megbuktam. Mit megbuktam. Ahogy az iskolában mondták: akkora egyest kaptam hogy kilógott a naplóból. 

Nem hibáztattam a testvéremet, nem tudtam beparkolni, és az ő felfogása szerint rendesen vészfékezni sem. Egyértelmű bukás. 

Ezután időpont foglalás a követező vizsgára, február 7. Megint egy hónapra rá. Itt már okultam egy picit, olyan időpontot kértem, amikor nem dolgoztam előtte éjszaka. És a vizsga napjára vettem egy órát gyakorolni. 

Annyit el kell mondanom a rendszer védelmében, hogy csak azokból az elemekből kellett újra vizsgáznom, amikből megbuktam. 

Az ismétlővizsga napján volt egy óra szünetem a tanóra és a vizsga között. Ott ültem a pályán és néztem a többi tanulót/vizsgázót. Jóságos ég. Nem készíthettem felvételt arról ami ott zajlik, pedig a Csíííz nevű kandikamera műsor arany-napjaiban a legjobb epizódok emléke ötlött fel bennem ott ülve. Néztem ahogy a jövő taxis-generációja, akikkel egy hónapon belül bárki utazhat a városban, hogyan probál nem visszagurulni az automata váltós autóval a lejtőn felfelé.

Másodszorra, kipihenten, már sikerült a maradék három elemből is levizsgáznom. Az egész nem tartott tovább öt percnél. Ez a testvérem - merthogy egy másik vizsgabiztoshoz kerültem - nem kérdezett és nem is mondott semmit. Átmentem. Következik a forgalmi vizsga.

Egyből a parkolás után megpróbáltam időpontot foglalni, de természetesen ez sem futott még át a rendszeren. Most nem kaptam agyérgörcsöt ettől a hírtől, számítottam rá.

Amire nem számítottam, az az volt, ami másnap történt. Visszamegyek, sorszámot húzok. Várok. Várok. Nagy-Bandó András szavai csengenek fülemben. Végre sorra kerülök. 'Uram, sajnos nem működik a számítógépes rendszer, telefonon tud közvetlenül időpontot foglalni a hatósággal'.

Hogy mondod, aranyom? 

Nem tudtam ott akkor időpontot foglalni. A kérdést, hogy erről miért nem lehet szorszámhúzás előtt szólni, már fel sem tettem. Teljességel értelmetlen lett volna. Semmi gond. Felhívtam a hatóságot, meglepően hamar fel is vette valaki. Erről egyébként elismeréssel kell szólnom, nem tudom, hogy ez mennyire sikerült volna Magyarországon.

Lényeg a lényeg. Tudtam időpontot foglalni a forgalmi vizsgára. 

- Uram, mikor lenne megfelelő önnek?

- Teljesen mindegy, minél előbb. 

- Rendben, március 14. a legközelebbi időpont.

- De ma február 8.-a van. 

- Igen, sajnos addig minden időpont folgalt.

- 

-

- Uram, ott van?

- Tessék? Ja persze, elnézést, csak... mindegy. Jó a március 14. Foglaljuk le. 

Szóval így állunk most. Várjuk a márciust, hogy végre az utolsó vizsgámat is letegyem. Inshallah.