A beilleszkedés és a normális életvitel egyik feltétele lett mára, hogy az embernek legyen jogosítványa. Sőt, egyes munkahelyeken kötelező. A jogosítvány megszerzése számomra valahogy a gyerekkor lezárásának egyik mérföldköve volt. Már szinte el is felejtettem, mennyi stresszel járt megszerezni. Mióta megvan, már másodszor cserélek lakhelyet és országot, ezzel együtt másodszor kellene lecserélni a jogsit is. Na ez sosem látott nehézségekbe ütközött. Három agyvérzés rövid története jön.

Itt az Emirátusokban két alapvetően fontos dokumentum van, ami nélkül nagyjából létezni sem lehet. Az egyik nyilvánvalóan a vízum, a másik pedig az Emirates ID, ami a személyi igazolványnak felel meg. Én csak Habibi kártyának hívom. Szóval miután megvan ez a Habibi kártya, csak akkor lehet az élet további alapvető fontosságú elemeihez hozzájutni, mint például lakás, telefonszámla, és a jogosítvány.

Miután az első kettőn túl voltam viszonylag zökkenőmentesen (a lakásbérlésről majd később mesélek, az sem volt pite), elhatároztam, hogy itt az ideje lecserélni a jogsit, hogy végre én is tudjak autót bérelni és később venni is. Azt azért tudni kell, hogy Dubaiban autó nélkül létezni gyakorlatilag lehetetlen, de legalábbis komoly kihívásokba ütközik, vagy rengeteg anyagi kiadással jár - ha mindenhova taxival megyünk például. A távolságok hatalmasak, csak kevés helyen vannak hazai értelemben vett városi utak, leginkább autópályák és gyorsforgalmi utak adják a közúthálózat jelentős részét. Szóval kell az autó. 

A rendszer nagyon okosan van kitalálva. Ha turista az ember, akkor minden további nélkül lehet autót bérelni nemzetközi jogosítvánnyal. Attól a pillanattól, hogy az útlevélbe beragasztják a vízumot, már csak helyi jogosítvánnyal lehet autót vezetni. Én azt hittem, hogy ez nem fog különösebb gondot okozni, bemegyek a közlekedési hivatalba - amiből itt szitne minden kerületben van egy - és némi papírmunka meg illetékfizetés után el van intézve a dolog. Na itt tévedtem először. 

Persze, önbecsapás lenne azt mondani, hogy nem szóltak előre. Ismerősök és barátok, akik itt laknak már korábban, szóltak, hogy ez azért nem lesz ennyire egyszerű. De azt is mondták, hogy mivel nagyon gyorsan és folyamatosan változnak a szabályok, ezért lehet hogy szerencsém lesz.

Hogyan történik ez a jogosítvány csere? Nagyon egyszerű. Bemész a hivatalba, és mondod, hogy mit szeretnél. Jogosítványt cserélni. Semmi gond, mutasd meg a jogosítványod. Megmutatod, és ha a kiadó orszgá rajta van azon az A4-es, 1996-ban nyomtatott, rojtos papíron, amire hivatkoznak, akkor semmi gond, sorszámhúzás, fizetés, és kész. Na, Magyarország nincs rajta ezen a listán.

Viszont nekem svájci jogosítványom van, és Svájc rajta van a papíron, szóval gondoltam, hogy azért valamivel könnyebb lesz ezt elintézni. Következő lépés, útlevél. Átnyújtom a magyar útlevelet, és amit az ügyintéző hölgy szemében látok, az a teljes tanácstalanság. Eleve itt nehéz elmagyarázni, hogyan lehet két különböző országból az útlevelem és a jogosítványom. Ez itt nem fér össze a kulturális beidegződéssel. Ami nagy baj, mert ha valami nem megszokott, az gyanús, és az bonyodalmat kelt. 

Szóval némi arab tanácskozás és három-négy telefonhívás után megtudtam, hogy a hivatalban biztosan nem fognak tudni segíteni. Kicserélni nem tudják a jogsit, mert a szabály az, hogy annak és az útlevélnek egy országból kell lenniük, és nem tudják mi a teendő, ha nem ez a helyzet, pláne akkor, ha a jogosítványt kiadó ország rajta van az A4-es papíron, az útlevelet kiadó ország viszont nincs. Mert mi az eljárás, ha magyar az útlevél is meg a jogsi is? Mivel az ország nincs rajta A listán, ezért teljesen nulláról kell kezedni a megszerzési eljárást = autósiskolába kell beiratkozni, végig kell ülni az összes tanfolyamot, le kell vezetni az összes órát, és vizsgázni kell, háromszor: elméletből, parkolásból, és forgalomból. Teljesen mindegy, miótva van az embernek jogosítványa. Pontosan ez az, amit el akartam kerülni. 

A hivatalban nem tudtak tahát segíteni. Bájosan kedvesen, de elküldtek a legközelebbi autós iskolába, hogy ott majd tudnak segíteni. Egy óra dugóban állás után meg is tettük a nagyjából öt perces autóutat, ahol már némileg feszültebben ültem le az aktuális abajás hölgy elé. Előadtam a történetemet, svjáci jogsi, magyar útlevél, közlekedési hatóság, stb. Kérdem, mi a teendő.

Hát sajnos ők nem fognak tudni segíteni, mert nem tudják mit kell tenni, de szerencsére pont van két háztömbbel odébb egy közlekedési hivatal, oda menjek át, és kérdezzem meg ott, biztos tudni fogják.

Agyfasz. 

Igyekeztem indulatmentesen közölni a hölggyel, hogy pont onnan jövök, és ők sem tudták mi a teendő. Teljes tanácstalanság. Jött megint az arab kiabálás, telefonok, szóval a jellemző közelkeleti jelenet. Pont, mint egy komédiában, amin könnyesre röhögi magát az ember, de mivél épp elszenvedője voltam a dolognak, nem voltam vicces hangulatban.

A vége az lett, hogy itt sem tudtak segíteni. Ezután feladtam aznapra, és hazamentünk. Szerencsére kaptam egy tanácsot, hogy van a lakhelyünkhöz közelebb eső autós iskola, ahol tudják mi a teendő ilyen esetben.

Két nap múlva el is látogattunk oda. Itt is nagyon kedvesen fogadtak - amúgy azt el kell mondani, hogy az esetek többségében nagyon rendesek az emberek, csak hát maga a rendszer olyan amilyen. Előadtam a sztorit, és meglepő módon, ezen a helyen volt erre az esetre formanyomtatvány. Kiderült, hogy az én helyzetemben csupán a vizsgákat kell letenni, de nem kell az oktatást végigcsinálni. Az egésznek a hátterében persze az áll szerintem, hogy mindegy, mit, csak fizessek. A vizsgákat letenni ugyanis nagyjából 190 000 (!!!) forintnak megfelelő összeg. Igen, dárgább, mint otthon megszerezni a jogsit. 

Mindegy, legalább már tudjuk mi a megoldás. Persze vizsgázzunk le, mikor van a legközelebbi időpont? Elméleti vizsgára három nap múlva lehet jönni. Remek, azután? Hát előbb sikeresen le kell vizsgázni, és csak akkor lehet következő időpontot foglalni. Oké, ebben van logika.

Három nap múlva levizsgáztam elméletből. Megjegyzem, ebből a szempontból nagyon szofisztikált a rendszer. Van a közlekedési hatóságnak egy ingyenes applikációja, amiben lehet gyakorolni az elméleti vizsga kérdéseket. Azt már hagyjuk, hogy azok milyen jellegűek. Arről meg mélyen hallgassunk, hogy mennyi köze van az elméletnek ahhoz, amit ténylegesen az utakon produkálnak. Erről majd később.

Meglett tehát az elméleti vizsga, megyek beiratkozni a gyakorlati vizsgára. December 3.-át írunk ekkor, ez fontos. Fél óra várakozás után sorra kerülök az amúgy üres váróban. Az ügyintéző rezzenéstelen arccal mondja, hogy az eredmény még nem futott fel a rendszerre, így nem tud időpontot adni. TESSÉK? Sajnos csak akkor tud időpontot adni, ha az elektronikus rendszerben felfut az eredményem. Addig nem. Hiába lobogtatom a papírt arról, hogy megfeleltem, hajthatatlan. Azt modja, hogy a papírral csak December 28-ára tud időpontot adni, de ha bent lenne az eredmény, akkor lenne korábbi időpont is. Azt kéri tőlem, hogy várjak még fél órát. Ezt nem tudom felfogni, de ebben a lelki állapotban már semmit sem tudnék felfogni. Hazamentem végül, mert jobbnak láttam így.

Másnap visszamentem, ezzel elég időt hagyva a rendszernek, hogy feldolgozza a fenomenális eredményemet az elméleti vizsgán. (Csupán szerzői jogi aggályok miatt nem teszem fel ide, hogy milyen kérdések voltak, de megdöbbentőek, annyit elárulhatok). Ugyanahhoz az ügyintézőhöz kerültem, akinél előző nap voltam. Megnézi a gépben, igen, igen, bent van az eredmény. Legközelebbi időpont: Janurár 3..................

Nehéz úgy megfogalmazni az érzéseimet, amik ekkor rám törtek, hogy abban ne legyen káromkodás és politikailag inkorrekt megjegyzés. Életemben talán először fordult elő, hogy tényleg el kellett számolnom húszig, mielőtt megszólalok, mert éreztem, hogy különben bajba kerülök. 

A lényeg az, hogy most várom januárt 2.-át, amikor elmehetek vizsgázni parkolásból.

És akkor így a végére leírnám, hogy mik fogalmazódtak meg bennem.

Először is, Magyarország miért nincs rajta azon a listán, míg Ausztria, Lengyelország vagy Románia igen.

Másodszor. Ez az egész eljárás nyilvánvalóan nem arról szól, hogy mi ne tudnánk rendesen autót vezetni, vagy esetleg a lényegesen eltérő szabályok miatt nekünk jobb átnézni az itteni szabályokat. Ha így lenne, akkor például azok az országok is, ahol baloldali kozlekedés van, kénytelenek lennének vizsgázni. De nem, azok az országok mind rajta vannak a listán. Ez az egész arról szól, hogy fizess jó sokat. Mert ugye nincs adó. Cserébe jó magas ügyintézési díjak vannak. Nekem sokkal szimpatikusabb lenne, ha azt mondanák, hogy persze tessék, kicseréljük a jogsidat. Ennyibe kerül. Legyen az akármennyi, ki fogom fizetni, mert szükséges. De azt ne tessék már nekem elmagyarázni, hogy azért kell ez az egész megalázó eljárás, hogy biztonságos eleme legyek az autós társadalomnak. Aki vezetett már itt, az tudja, hogy ez nem így van. Dubai a 140-nél-a-csomagtartódban-utazom, belső-leállósávban-előzök, sötétben-lámpa-nélkül-megyek, ködben-is-130-cal-levilloglak, másfél-centire-előtted-bevágok vezetési kultúra helye.

Mindenesetre izgatottan várom, hogy mehessek parkolásból vizsgázni. Remélem átmegyek, eléggé izgulok. Addig pedig rágyúrok a tolatva parkolásra, hátha azt húzom.